Konrad Lorenz

Ember és kutya

"Nekem sajnos nem volt kutyám gyerekkoromban… De gyermekeim már úgy nőttek fel, hogy legszorosabb barátságban éltek a kutyákkal…

Amikor fiam járni tanult, legszívesebben Titi hosszú farkát használta kapaszkodónak, valahányszor át akart térni a négylábas helyzetváltoztatásról a két lábbal járásra. Titi ilyenkor mártír képpel, csendesen tűrt, de mihelyt a kicsi sikeresen talpra állt, s elengedte a súlyosan megpróbáltatott testrészt, megkönnyebbülésében rögtön csóválni kezdte a farkát, mégpedig oly hevesen, hogy a bozontos legyezővel derekasan mellbe vagy hátba puffantott kisember úgy vágódott el megint, mint akit a mennykő sújt le."

Katalizátor Iroda,

Budapest 1993.

191 oldal

[VISSZA] | [FRISSITÉS] | [ELŐRE] FŐLAP

2004.08.28. © Leovilág- webmaster: Vida J. 1999